Ha Boldogkőváralja, akkor Bestillo. Ha Bestillo, akkor pálinka. Volt eddig… Mert mostantól gin. Illetve gin is. Nem is akármilyen. Ugyanazzal a kivételes gondossággal készülő harmonikus ital, ahogy Czakó Gábor és a párja, Móni a gyümölcsöket főzi, csak most nem a málnát magozza a megszállott pálinkás csapat, hanem az organikusan termelt bergamott narancsot pucolják a konyhában. Válogatott, saját termelésű vegyszermentes kajszi helyett pedig organikus boróka és fűszerek kerülnek az üstbe.

Honnan indult?

Czakó Gábor: Nem nekem jutott eszembe, a Móni találta ki az egészet.

Czakó Mónika: Kiderült, hogy igazából a világban nagyon keveseket érdekel a magyar pálinka. Én pedig jöttem a ginnel - Gábor mélyen ellenállt két éven keresztül. Azt hajtogatta, mi pálinkát készítünk, gyümölccsel foglalkozunk. Én meg masszíroztam, hogy jó lesz. Ha jókedve volt, szóba hoztam a gint. Meg telente, amikor volt rá idő…

45-ből 12

Gábor: A végén feladtam. Vettem vagy 45 fűszert, gyümölcsöket és borókát. Az első desztillációknál kiderült, hogy a kezelt héjú gyümölcsök ihatatlanul keserű eredményt adtak. Jöttek az organikusok. A Choco me csokisok is segítettek, hogy megfelelő lime-ot találjunk.

Móni: Akkor tört meg, amikor azt mondtam neki, hogy nekem nincs még semmilyen saját termékem ebben a családi cégben. Gábor kezdte a pálinkát, én csak élek, dolgozom benne, de az Gáboré.

G: Bejártuk a fél világot és kóstoltunk, kóstoltunk, kóstoltunk. Kellett még két év, mire elkezdtük Mónival érezni, hogy mi az, ami tetszik.

M: Utaztunk, olvastunk, barátkoztunk, ellestük a trükköket. Gábor minden alapanyagot külön-külön áztatott, desztillált és kóstolt. 45-ból 12 titkos fűszer maradt fent a rostán.

Milyen a jó recept?

G: Minden könyv mást ír… Van, aki áztat, macerál, van, aki zutty, tölti be az üstbe és főz. Szóval nincs recept, illetve van egy csomó, de mind mást mond. Vannak alapok, amik kellenek bele: boróka, koriander, citrusok, amit mindenki elárul. Utána indul a titkolózás, nekünk pedig a kísérletezés. Óriási fejlődésben van ez a terület itthon: néhány éve a magyar ginben nem voltak desztillált italok. Szeszbe áztattak, szűrtek, aromáztak, az emberek meg azt mondták, nem szeretem a gint. Aztán kezdték néhányan itthon is profin. Szerettek volna valami izgalmasat csinálni.

Tisztán vagy tonikkal?

M: El nem tudnád képzelni, hogy mennyi sok rossz gin van a világban. Gin fesztiválok, kocsmák, főzdék… és mi rengeteget megkóstoltunk. Volt, ami illatnál elborult, volt, amibe belenyaltunk, és voltak ízek, voltak irányok, amire azt mondtuk, hogy ezt kell követni. Egy célunk volt a végére: hogy olyan gint főzzünk, amivel, ha megcsinálsz egy gin tonikot, akkor utána akarj még egyet és még egyet. Magában is működik, tisztán vagy jéggel is izgalmas, ha jó tonic-ot adsz hozzá, akkor meg csoda. Sok szénsavval, hidegen, jéggel, aszalt citrus karikával, pár szem borssal, gyömbérrel… marhára jól áll neki.

Pálinkából is lehet?

G: Próbálkoztunk saját alapszesszel. Tiszta pálinkával. De nem. A legtisztább pálinka sem elég tiszta a gin fineszeihez. A jó alapszesz kristálytiszta, nem lehet érezni belőle, hogy miből főzted. Teljes tisztaság kell, tömény szeszben ázik minden, kicsit újra kell tanulni a szakmát. Teljesen más beállításokkal kell dolgozni: egy pálinka három, három és fél óra alatt párolódik le, egy gin nyolc és fél alatt.

M: Minden este kóstoltunk. Ha nem számolom az egyes összetevők kóstolóját, hogy rájöjjünk, mi kell hozzá, hogy mivel szeretnénk dolgozni, akkor ketten nekiálltunk és 20 fölötti lepárlást csináltunk és kóstoltunk ki Gáborral – vagyis ő, én meg tanultam mellette. Közben is kerültek be új ízek, új fűszerek. Nagyon élveztem. Tele van kihívásokkal: hogy hogyan tartsuk meg a citrusosságot, ami az elején intenzív, de a végéig érezni kell. Hogy kiegészítsék, ne elnyomják egymást a fűszerek.

G: Iszonyú izgalmas: ahogy párolod, sorrendbe jönnek a főzéskor az illatok. És a cél, hogy a pohárban ugyanilyen sorrendben épüljön fel az illat és az íz.

De ki az a Mrs. Millicent?

M: Megkerestünk néhány grafikust, de amikor még bennünk sem forrott ki a gin, akkor a grafikusban sem forrott ki az arculat. Egyikünknél sem állt össze a sztori. Unger Zsolt tervezővel teljesen más témában beszélgettünk, amikoris megosztotta velem, hogy őt még senki nem kereste meg egy magyar ginnel. Ahogy ő a szokásos szabadszájúságával fogalmazott, csak áll a sarkon, hiába. Elvonultak, visszajöttek egy névvel. Gábornak felforrt az agyvize, de mondták, hogy higgyük el, jó lesz, hogy olyan magyar dolog, ami közben nemzetközi is. Az Utas és holdvilág talányos szereplője, Millicent kisasszony nekem is beütött. A palackot volt a legnehezebb megtalálni: olyan üveg lett, amiben minden környezetben más. Nagyon szeretjük.

Speakeasy gin?

M: A talányosság, titkosság vonalát álmodták meg hozzá Zsolték. Az alkoholtilalom alatt is működő bárokat hívták speakeasy bároknak, ahová kopogtatás után lehetett belépni. „Neked és nekem minden ajtó nyitva” – ezt írjuk a címkén. Régen bekopogtál, kinéztek, vagy beengedtek vagy nem. Nekünk nincs még saját történelmünk a ginben, így egy régi sztorit tettünk mellé.

 Szeretitek?

G: Minden kristálytisztán jelenik meg benne. Hollandiában, a kedvenc üzemünkben azt mondták, hogy ha ezt jól csináljuk, akkor egy időre el fogjuk felejteni a pálinkát. De szeretjük azt is. Ez viszont valami éteri dolog. A tisztaság, az ízélmény, az, hogy nem magában iszod, hanem egy long drinkben vagy egy gintonikban…

M: Ez egy olyan dolog, amit akár mi ketten a Gáborral is meg tudunk csinálni. Mi daráljuk, zúzzuk, Gábor a múltkor 90 kiló bio narancsot pucolt meg egy nap alatt, mert friss gyümölcsből dolgozunk. A héját pároltuk, azóta tele vagyunk narancslekvárral, szörppel és ivólével. Eddig csak barack szörpünk volt, most bergamott és narancs… A lényeg, hogy sokrétű legyen, ne nyomja el semmi illat a másikat, citrus, virág, bors… Azt az élményt akarjuk megélni és továbbadni, amit Gábor a főzéskor érez. Úgy épül fel, mint egy parfüm. Sorra jönnek az illatok, az ízek. Szeretjük.