Narancsbor - Egy bor, ami sosem látott narancsot
Őszinték leszünk: nem értjük ezt az egész narancsbor történetet.
Kóstoltuk itthon, Ausztriában és Németországban számtalanszor, amforából, betontojásból, hordóból és tartályból. Izgalmas tanulmány a borászoknak, út a megismeréshez, a hagyományos héjon- vagy egész fürtben erjesztés irányainak felfedezéséhez. Az eredmény azonban gyakrabban érdekes és ritkábban igazán élvezetes.
Egy biztos: ahogy a borkészítésnél, a narancsborok fogyasztásánál is át kell állítanunk az érzékelésünket és értékelésünket - ha nem vagyunk nyitottak, inkább bele se vágjunk. Ha például fehérbor hőmérsékleten, fehérborként ismerkedünk vele, majdnem biztos a csalódás. A Narancsbor ugyanis hagyományos vörösbor iskolázással, hosszú héjon áztatással készült ital. Éppen csak az alapanyag nem kékszőlő, hanem fehér. Liptai Zsolték tavasszal, titokzatos arccal mutattak egy forgatható hordót és két narancssárga címkés palackot:
„Ebben a két hordóban készül, és ilyen lesz a mi narancsborunk. Már a szüretben döntöttünk, hogy elkészítjük, de meglepetésnek szántuk. Vettünk hozzá két, görgőkön forgatható „spin” hordót is –
ha már nekiállunk, próbáljuk kihozni belőle a maximumot.
A két kiválasztott szőlőt, chardonnay-t és pinot blanc-t tökéletes biológiai érésben szüreteltük, majd bogyózva és megroppantva, héjon erjesztettük és négy héten át héjon is tartottuk. Az 500 literes, „spin” hordóban folyamatos forgatással maceráltuk az erjedő cefrét, a vörösboroknál alkalmazott csömöszöléshez hasonlóan. A préselést követően az újbort visszatöltöttük a hordóba, majd öt hónapon át finomseprőn érleltük, amelyet az érlelési idő alatt a hordó további forgatásával rendszeresen felkevertünk hogy további íz- és illatjegyeket szabadítsunk fel, gazdagítsuk a bor szerkezetét. Az eredmény egy robusztus bor, amelynek illatában és ízében a mézes, érett tropikális aromák a meghatározók. Rendhagyó aromavilága olyan természetes képletekből épül fel, mint a dió, mogyoró, kásás alma, vanília, lenolaj, boróka, kovász vagy a szárított narancshéj. A kénhasználat minimalizálása érdekében a bort nem választottuk le a finomseprőjéről, palackba is így került. Sőt a természetesség jegyében sem kémiai és fizikai stabilizálást nem végeztünk, teljesen szűretlen így a palackokban seprőből származó üledéket, esetleg borkőkiválást is találhatunk majd idővel. Ezek egyike sem borhiba, csupán a természetesség velejárója.” Liptai Zsolt, borász