Nekünk ez az év

Heti rendszerességgel, évente körülbelül 1000-1200 bort kóstol a csapat. Ebből talán már leszűrhető néhány tanulság, stílusok, áramlatok, felbukkanó és eltűnő divathullámok, trendek. Megkérdeztük kollégáinkat, mi volt számukra a legérdekesebb 2012-ben. Hadd osszunk meg néhányat ezek közül, a teljesség igénye nélkül.

Az étel, amit eszem Egymásra találtunk a Balatonnal Nyerges Márton és Borsi Detti Közelebb kerültem A Merengőt említeném A térképen rövid, az erdőn át hosszú Különösen fehéret

Szebb velük az élet

Entz Zsófi a Lánchídból

Kicsit több, mint egy év alatt, mióta a Bortársaságnál dolgozom, sok-sok bor megfordult a poharamban. Mégis, az új és hosszútávon meghatározó élményem a most felfedezett proseccovilág. Nyáron több stílust is megismerhettem ebből az északolasz borból, a csontszáraz brut kategóriától az édesebb dry-ig. Rájöttem, mennyire kellemes érzés egy fárasztó nap után meginni egy pohár gyöngyöző proseccót, mindegy, hogy hideg vagy meleg van kint. Szebb velük az élet.

 

Lassan visszaáll az egyensúlyba

Csorba Gábor a Lánchídból

A nagy borélmény nekem sokáig egyet jelentett a magas koncentrációval. Olyan bort tartottam sokra, amelynek az analitikai értékei az egekbe szöktek: nagy test, sok íz, dinamika, magas tannin, magas alkohol, soha el nem múló ízek a szájban. 2012-ben, néhány különleges „boremberrel” való találkozás, néhány különleges borélmény totális értékrendváltozást hozott. Ahogy a mérleg nyelve szép lassan visszaáll az egyensúlyba, úgy érzem most én is magamat borfronton. Elsőbbséget élvez az egyensúly, a borban érzett harmónia, ha nem is párosul koncentrációval. Fontos a borász érzékenysége, a finom kéz alkotta nüanszok a borban, és az azt körülvevő táj megértése. Ilyen borokat keresek most és nagyon boldog vagyok, ha megtalálom.

 

Tokajt kívülről-belülről

Csűrös Csongor a Lánchídból

Nagy élményt jelentett, amikor a csapat visszatért Tokajból és novemberben együtt kóstoltuk a 2011-es évjáratot Eddig is azt gondoltam, ismerem Tokajt kívülről-belülről, most mégis nagyon jó meglepetésként éltem meg, mennyi tudatos, lelkes, jó borász, bor van ott. A legnagyobb „durranások” a Szepsy Birsalmás és a Demeter Szerelmi Hárs voltak, de hosszan sorolhatnám a nagy borélményeket.

 

Egymásra találtunk a Balatonnal

Palotai Zoltán, csapatkapitány

Amikor a balatoni boltot nyitottuk, fontos volt, hogy sok helyi borászat jelenjen meg nálunk, hiszen Rómában, mint a rómaiak, Balatonon, mint a balatoniak, mi is és a vásárlóink is a helyi borokból válogathassunk. Sokszínű választékot tartani egy régióból általában nehéz feladat, de a balatoni termőhelyek sokfélék, a szőlőfajták változatosak és a borászok gondolkodása is különböző. És mivel a borfogyasztási szokásaimat sem lehet egy borral, vagy akár egy stílussal leírni, különösen jól egymásra találtunk a Balatonnal.

Ittam én habzót melegben. Szászi Gyöngyös, Konyári Lolipop.

Feltekerte a hangerőt egy jól behűtött Figula Sauvignon Blanc.

Beszélgettem egy Pálffy Olaszrizling mellett.

Megfröccsöztem egy Másfél fehéret.

Vacsoráztam Légli Rozét.

Elejtettem egy Béla és Bandi Pinot Gris-t.

Költöttem Káli Kövek Rizlingre, Folly szürkebarátra.

Most meg hideg van, szeretem a Loliense vöröset.

 

Az étel, amit eszem

Furják Andrea a Parlament boltból

Alakul az ember ízlése, így volt ez nálam a borokkal is. Régen odavoltam a vajas, krémes fehérekért, a nagy testű, robosztus vörösekért, aztán csak pezsgőt ittam, kóstoltam igazán szívesen. Most a természetesség foglalkoztat; tudni és jó esetben érezni, hogy pontosan miből, honnan van az étel, amit eszem, a bor, amit iszom. Nevezhetjük organikusnak, biodinamikusnak, természetesnek, nem ez a lényeg. Jólesik, ha érzem csak úgy a gyümölcsöt, a savat, ha tudom, nem nyüstölték sokat a szőlőt, nem használtak vegyszert vagy sok ként. Ezért is kóstoltam nagy lelkesedéssel Franz Weninger borait. Letisztult, de telten gyümölcsös, összetett ízű. Jólesően finomak.

 

Közelebb kerültem

Pászthy Lajos az Árkádból

Annyi minden történt velem 2012-ben és mindig volt egy kis bor a közelben.

Április elején útra keltünk Bott Frigyeshez. Útközben kineveztek boltvezetőnek. Frigyes borai innentől még kedvesebbek nekem.

Április végén beköltöztünk az Árkádba, bontottunk egy Fuxlit - azóta szívesebben veszem le a polcról.

Nyár közepén kirándultunk St. Andreánál - pont aznap lett az Áldás és a Hangács Pannon bormustra csúcsbor - Gyuri borai is közelebb kerültek.

A Gourmet fesztiválon Légli Ottóval egy pohár pezsgővel kezdtük a reggelt - szigorúan csak a nagy melegre való tekintettel. Megszerettem azonnal.

A Borfesztiválon Konyári Danival, Heimannékkal, Sauskáékkal borozgattunk. Felejthetetlen esték.

Csak annyit érzek, hogy egy évvel közelebb kerültem a borhoz.

 

Különösen fehéret

Kelemen András, Rózsakert

Ez az esztendő nekem a dinamizmusról, a megújulásról és a maradandó értékekről szól. Felvirágzó borvidékek, öntudatos borászok (amilyen például a most megismert Demeter Zoltán, Berecz Stéphanie), kristálytiszta és finom borok (Szerelmi Hárs, Kikelet Birtok Hárs). Ma, 2012-ben jó bort inni. Különösen fehéret. Ma bárhol, bármikor, bárkivel szívesen iszom egy jó egrit, badacsonyit, tokajit vagy éppen Garam mentit. Természetesek, egyediek és mindenképpen hordoznak valami személyeset, önmagukon túl mutatót. Én ezekben a borászokban és borokban lelem meg azt, amiért érdemes minden nap dolgozni. Nekem 2012 róluk szól.

 

Könnyebb átadni

Borsi Detti, Budagyöngye

Április elején, kaptam két szép levendulatőkét. Beleszagoltam és egy borászatunk ugrott be róluk - ez Pannonhalma. Egy barátom borászkodik Liptay Zsolt mellett a pincészetnél, következő héten már nála kóstoltuk tartályból a Priort. Jó érzés volt arra gondolni, én vagyok az első a Bortársaság csapatából aki megkóstolhatja ezt a különleges rizlinget. Heminát ittunk, még alkotóelemenként, 55-féle pinot noir hordót mutatott a borász, amelyből később a pinot-válogatás készült, s amely mind más-más volt. Rendszeresen kóstolunk a Budagyöngyében és a kollégákkal az irodában, mégis úgy beszélni egy pincészetről, hogy személyesen látom, hogy készülnek a borok, meghatározó élmény, amit még könnyebb átadni.

 

A Merengőt említeném

Tóth Ignác, gasztronómiai képviselő

Az idei év megrendítő (Lőrincz Gyuri után szabadon) és örömteli tapasztalata számomra, hogy egyre több olyan pincészettel találkozom, amelyeknek nagyon markáns, felismerhető stílusa alakult ki az utóbbi években. Ha ezek közül egy kóstolási élményt kellene kiemelnem, akkor a Merengőt említeném, amihez több ízben is volt szerencsém 2012-ben. Döbbenetes élmény volt. Egy magyar viszonylatban már ’tisztes’ korban járó tétel, amely még mindig friss, élő, vibráló, az öregedésnek a leghalványabb nyomát sem mutató bor.

 

Különösen Thibault Liger-Belair

Nyerges Márton, Budagyöngye

2012 számomra a fehérborokról szólt. No meg a pinot noirról. Fontossá vált, hogy egy-egy bor ne csak a kóstolás alatt nyújtson nagy élményt, hanem akár több pohár után is. Ne telítsen el, lendületes maradjon, több rétegű legyen, s a pohárban az idő múlásával mindig mást, többet mutasson. A könnyedséget és tisztaságot kerestem a borokban s a 2010-es Weninger Pinot, az összes burgundi pinot noir, különösen Thibault Liger borai ezt az élményt hozták.

 

A térképen rövid, az erdőn át hosszú

Kovács Gergely aki szerkeszti

2012-ben a legnagyobb felfedezést, a legtöbb örömöt a lelkes, kis borászatok jelentették. Egészséges, tiszta gondolkodású emberek, egészséges, tiszta borokkal. Nem csak választékunkba, mindennapi életünkbe is sok új színt hoztak. Egy nap Györgykovács Imrénél, Rácz Miklósnál. Nyári találkozások a Balaton-felvidéken a Folly lányokkal, Bakó Ambrussal vagy éppen a mindig vidám skizós fiúkkal. Őszi tokaji utazásunk a 2011-es évjárat jegyében kilenc borászatnál. A térképen rövid, az erdőn át hosszú út a Garam menti Bott Frigyes tökmagszüretéről a Mátraaljára Losonczi Bálinthoz és Szecskő Tamáshoz. Meghatározó élmények borban, emberben egyaránt. Varietas delectat.