Niepoort, Portugália
A kevesebb több, az egyszerűbb nehezebb
Ha digitális nomád vagy, ha a szörf vagy a golf a szenvedélyed, akkor Portugália lehet a második hazád. Napfény, óceán, derűs emberek, bolondbiztos kulináris kultúra, kreatív fiatalok, ősi városok, egzotikus hangulat és drámai tájak. Kell itt lennie valaminek, ami máshol nincs. Portugália méretre, lakosságra és gazdaságra pont akkora, mint Magyarország. Ami a borászatot illeti, a világhírt ők is egy édesbornak köszönhetik és ők is azzal küzdenek, hogy a pontszámok és elismerések nem jelentkeznek üzleti forgalomban és eredményben. A hasonlóságok sorának ezzel hirtelen vége is szakad. Portugália országnak kicsi, kikötőnek nagy.
Az a hatszázszor kétszáz kilométeres téglalap, amit a térképeken látunk, valójában csak a jéghegy csúcsa. Fizikai és spirituális szempontból egyaránt. Portugália 97 százalékban tenger, történelmét, kultúráját és etnikai összetételét tekintve pedig legalább annyira Dél-Amerika, Afrika és Ázsia, mint Európa. A Portugál Birodalom története 1415-ben Észak-Afrikában kezdődött és 1999-ben Macao visszatérésével Kínához zárult le. Ez volt a világtörténelem tizedik legnagyobb birodalma, fénykorában 10 millió négyzetkilométeres területtel, amely magába foglalta Brazíliát és Angolát és olyan stratégiai jelentőségű kikötővárosokat tartottak ellenőrzésük alatt, mint Nagaszaki, Manila vagy Goa. Innen zuhantak vissza és lettek a lejtmenet végére Európa elszegényedett perifériája.
Az európai bortermelő nemzetek között Portugália olyan, mint egy elsüllyedt kontinens, ami átaludta a 20. századot, aztán egyszer csak ismét a felszínre bukkant. A modern történelem nagy részében elszigetelődött az európai fősodortól és a hosszú böjti időszak után a borágazat ennek most kezdi hasznát látni. 300 őshonos fajtával indulnak a világfajtáktól és az uniformizált ízektől megcsömörlött újabb generációk meghódítására.
Ahhoz képest, hogy az ország milyen szerény méretű, rengeteg szőlőfajtát művelnek, sokféle bortípust készítenek és meghökkentően nagy mennyiségben (az éves termelés két és félszerese a magyarnak). Az északi és a középső hegyvonulatok csúcsait leszámítva mindenütt termesztenek szőlőt, rendkívül változatos domborzati, talajtani és klimatikus viszonyok között. A Portótól északra fekvő hegyvonulatokon a csapadékmennyiség eléri az évi 2000 mm-t, miközben a belső borvidékeken 500 mm alatt marad. Az északi dombvidéken az éves átlaghőmérséklet 10 °C körül alakul, míg a déli síkságon 17,5 °C az átlag. Az éghajlati viszonyok radikális különbségeit mi sem szemléltethetné jobban, mint az egymás szomszédságában termelt vinho verde és a portói: az egyik fehér, karcsú és fürge, a másik vörös, testes és édes.
Wachau szép, a Mosel még szebb, de a Douro a legszebb
A Douro a legnagyobb hegyvidéki borkultúra az egész világon - 45 ezer hektár teraszosan művelt hegy- és domboldal. A természetet megszelídítő, kertépítő ember egyik legcsodálatosabb alkotása. És nem csak a kitettség, a szintvonalakat kirajzoló teraszok, hanem maga a talaj is különleges és szemet gyönyörködtető. Ez itt palaország: palába vájja gyökerét a szőlő és az olajfa, palából rakták a támfalakat, palából készült a dűlőút, sőt - kétszer kell megnézni, hogy elhiggyük -, de még a kordonoszlopok is palából vannak. Amikor kisüt a nap, felragyognak a fekete, vörös, sárga kövek, amikor rákezd az eső, szivárványszínben csillognak és sejtelmes fénybe vonják a domboldalakat.
Hamvas Béla bizonyára ki tudott volna találni valamilyen mélyen spirituális okot arra, hogy miért a folyómenti borkultúrák a legmélyebb borkultúrák, de a praktikus érvek is elég nyomósak: a történelem nagyrészében a folyók voltak a szupersztrádák, a kereskedelem keringési rendszere, és a folyóvölgyek meredek domboldalai eszményi feltételeket kínáltak a szőlőtermesztéshez (már amennyiben a hegymászás és az emelkedőn kapálás nehézségeitől eltekintünk). A 300-800 méter magas hegyek között kanyargó Douro Portónál ömlik az Atlanti-óceánba és akinek sikerül ide eljuttatni a borát, annak egész Európa és a félvilág a piaca lehet.
Ki az a Dirk Niepoort?
Egy nagy látószögű lencse. Aki nem éri be annyival, hogy mást akar csinálni, mint az apja, és nem éri be annyival, hogy a Douro a portói hazája. Ő messzebbre akar utazni és szabadabban gondolkodni. Történelmi bortípusokat éleszt újra és ez a történelem jóval szélesebb és mélyebb, mint az erősített boré. Ő abban hisz, hogy a portói ugyan kincs, de csak része a Dourónak, hogy a Douro a világ legnagyszerűbb termőhelye, de erre a világ csak akkor fog ráébredni, ha előbb megismeri és magához öleli Portugáliát.
A portugál borászati szcéna legismertebb és legeredetibb arca 1964-ben született holland származású portugál apa és német anya gyermekeként. Apja, Rolf van der Niepoort az 1842-ben létrehozott portói kereskedőcég és borászat negyedik generációját képviselte, és a hatodik generáció, Daniel és Marco Niepoort már mindketten a borászatnál dolgoznak. Dirk Niepoort Svájcban szerzett közgazdászi diplomát és 23 évesen tért vissza a családi vállalkozásba. Hivatalosan nem borász, de szenvedélyes borrajongó, aki mindenhol járt, ahol szőlőt termesztenek, mindent kóstolt, amit ismerni érdemes, és a széles tapasztalattal párosuló fantáziájának és barkácskedvének köszönhetően mindent megkérdőjelez, darabokra szed és az alapoktól újraépít.
Alig három éve dolgozott az apja mellett, amikor a fejébe vette, hogy száraz vörösbort is kellene készíteniük. Eredetileg egy elegáns borra gondolt, de saját bevallása szerint az 1990-es Robustus-ból szörnyeteg lett: túlextrahált, sötét, furcsa, túlzás minden szinten. Az apjának annyira nem tetszett, hogy amikor 1991-ben Dirk hosszabb időre elutazott Ausztráliába, a nagy részét eladta a háta mögött. Az öt nagyhordóból egy maradt meg, így összesen 630 palack és 45 magnum készült. Amikor néhány évvel később egy vacsora alkalmával megmutatták a kor legendás borszakértőjének, Michael Broadbentnek, ő azt mondta, hogy megszületett a „portugál Latour”. Rolf erre azt válaszolta, hogy márpedig undorító és átható újhordó szaga van. Dirk azzal kontrázott, hogy soha nem volt újhordóban. Broadbent próbálta az apát meggyőzni: „Rolf, ez tényleg jó”, mire az öreg azzal válaszolt, hogy „Büdös, mint a …”. Aztán felbontottak néhány 1945-ös portóit és az est hátralévő része emelkedett hangulatban zajlott le.
A szárazborok úttörőjeként, gyakran szembesítik azzal a kérdéssel, hogy szabad-e az egységes üzenetet megbontani, nem pazarlás-e szárazbort készíteni abból a szőlőből, amiből portói is lehetett volna. Ő erre azzal válaszol, hogy a Dourót példátlan sokszínűség jellemzi, a 45 ezer hektáron 85 fajtát termesztenek, vannak ültetvények 80 és vannak 800 méter magasságban, a dűlők kitettsége a szélrózsa minden irányát lefedi, itt gyakorlatilag bármire megvan a lehetőség. A szárazbor nem lopja ki a legjobb szőlőt a portóiból, mert ami jó a portóinak, az nem a legjobb a szárazbornak és fordítva. Nincs kibékíthetetlen ellentét. Ráadásul, a nagy közös cél nem az, hogy megmentsék a portóit, hanem hogy felemeljék a Dourót.
Niepoort gyakran hangoztatja, hogy ő nem született intelligensnek, nem tanult annyit, mint mások, ő munka közben tanul, minél többet dolgozik, annál többet tud. És nem szégyell mások tapasztalataiból és gondolataiból tanulni. Ahogyan ő fogalmaz: “Én mások hatásaiból élek.”
És ezek a mások a borvilág legelismertebb alakjai és legbátrabb újítói. Nemcsak barátok, hanem alkotótársak a dél-afrikai Eben Sadie-val, a moseli Wilhelm Haaggal, a riojai Telmo Rodriguezzel és a galiciai Raul Perezzel. Közösen tanulnak, közösen kísérleteznek és fejlődnek. Nem mindenben értenek egyet, nem vonják le mindig ugyanazt a következtetést, de a formalizált technológiai tökéletességből, az uniformizált borokból, a „nemzetközi stílusból” mindannyiuknak elege lett.
Az egyszerűbb a nehezebb, a kevesebb a több
Mára a borászkodás sok tekintetben olyan lett, mint a kortárs komolyzene. Nagyon sokat kell tanulni hozzá és nagyon sok szabályt kell figyelembe venni, mielőtt belevághatsz a saját mű létrehozásába. És mire megszólalnál, azon veszed észre magad, hogy a te gondolataidnak, érzéseidnek alig maradt hely. Nem csoda, hogy a fiatalabb generáció úgy érzi, hogy el kell felejteni a zeneelméletet és újra kezdeni a pötyögést a pianínón, a pengetést a garázsban. Feladni a csiszoltság és a bonyolultság biztonságát, kiszolgáltatni magadat a primér indulatoknak, a primitív ritmusoknak.
A DRINK ME projekt ezt a felismerést, ezt a hozzáállást tükrözi. Egyrészt, a hangsúly áthelyeződik a termőterület és a szőlők megismerésére, másrészt a csodálatra méltó és áhítatot kívánó műalkotásoktól visszatér a poharazgatás, a baráti ugratás, a jókedvű együttlét szintjére.
Egyszerű borok, ahogy az öregek készítették: palackozás fogyó holdnál, némi maradékcukorral, ami aztán újraerjed és gyöngyözővé teszi a bort. Nincs szűrés, nincs kén, nem hívja fel magára a figyelmet, de jól esik.
Dirk Niepoort szavaival: „Az a cél, hogy könnyen iható borokat készítsünk, amelyeket az aromák intenzitása, a természetes sav, az alacsony extrakció és az alacsony alkoholtartalom jellemez. Olyan boroknak kell lenniük, amelyeket élvezettel iszunk, és nem gondolkodunk rajtuk túl sokat – könnyedek, frissek és a lehető legtermészetesebbek. Könnyen ihatóak és frissek, literes palackba töltjük őket.
Az öt borvidéken átívelő Niepoort birodalom legfontosabb borait válogattuk össze.
DRINK ME Branco 2021
Vegyszermentesen, organikusan termesztett, őshonos fajtákból készült, spontán erjedt, technológiával feleslegesen nem bonyolított bor. Vagy inkább Pet Nat? Néhány grammnyi maradékcukorral palackozták, ami éppen arra elég, hogy nyitáskor enyhén pezsegjen. A pohárba töltve opálos, ízben cideres, sárga almás, citrusos, törökmogyorós, rusztikus és lendületes bor, fanyar, fűszeres lecsengéssel. Azal, arinto, avasso, trajadura és loureiro. A cél egy Vinho Verde-ben egykor jellemző bortípus feltámasztása volt.
DRINK ME Tinto 2021
Visszatérés a „tisztességes” asztali bor fogalmához. Minimalizált ökológiai lábnyom, könnyű palack és vidám tartalom. 100 éves tőkékről szüretelt baga, egészfürtös feldolgozással, acélban erjesztve és érlelve. Kadarkánál is világosabb szín, az illatában ribizli, csipkebogyó, vörösáfonya, pikáns fűszerességgel megbolondítva. Könnyed, zamatos, vitális, nagykortyokban iható szomjoltó.
Niepoort Vinho Verde Dócil Loureiro 2020
Vinho Verde Portugália észak-nyugati csücskének borvidéke, ahol az Atlanti-óceán „légkondicionáló” hatásának köszönhetően felpezsdítően élénk fehérborok készülnek. A „Dócil” grániton termesztett loureiro, ez az alvarinho mellett a borvidék vezető fajtája. Acéltartályban, spontán erjedt és öt hónapot töltött finomseprőn, almasavbontás nélkül. Markáns, egyszerre hívogatóan gyümölcsös és ásványosan hűs. Lime, zöldalma, fehér virágok az illatban, amihez kóstolva határozott sósság társul. A frissesség ellenére tömör szerkezetű, telt és kerek a korty. Izgalmas, ugyanakkor könnyen szerethető bor.
Niepoort Vertente Douro 2019
Dirk Niepoort Douro-képének foglalata, tulajdonképpen „birtokbor”. Vegyes ültetvények termése, nagyrészt tinta amarena és touriga franca, 50-80 éves tőkékről. A Douro intenzíven zamatos, sötét ízvilágú fajtáinak mesteri értelmezése: nincs benne semmi lekváros, kesernyés nehézkesség, élénken gyümölcsös, komplex és elegáns bor. A korty szövete, a krétás érzetű tannin külön tanulmányt érdemelne. A különleges talaj, a magasan fekvő területek és az öreg tőkék emlékezetes találkozása.
Niepoort Ruby Port
A különleges palackba töltött Niepoort portóiak legendás hírnévnek örvendenek a gyűjtők körében. A Ruby Port a belépő szintet jelenti, a hosszabb érleléssel kialakuló komplexitást természetesen nem várhatjuk el tőle. A dohányos, csokoládés, avaros jegyek inkább csak jelzésszerűen jelennek meg, a gyümölcsök viszont annál szabadabban érvényesülnek. Meggylikőr, szilvabefőtt, marzipán a vezető ízjegyek. A meglepően élénk savaknak és a finoman porózus tanninnak köszönhetően az összbenyomás könnyed és friss. Magas minőségű, fekete csokoládéval vagy kéksajtokkal kóstolva felejthetetlen élmény.
Niepoort
NIEPOORTNat'Cool Bairrada Tinto 2021 (1 l)
NIEPOORTVertente 2019
