Új-Zéland - színe a zöld, évszaka a tavasz

Egyetlen más vidékről származó sauvignon blanc sem fénylik jobban, mint az új-zélandi. Ennek fénye zöld, évszaka a tavasz, azon belül is április, amikor zsendül a természet, és a tél szürkeségéből kitörve visszakapjuk a színeket. Paradoxonnak hat, mégis ez az igazság: az új-zélandi sauvignon blanc gyümölcse a zöldség. A frissen kaszált fű illata, amely balzsam az emberi léleknek, és amihez már apró gyermekként ösztönösen vonzódunk, majd a kamaszkor viharait leszámítva ez a szerelem a korral egyre mélyül és terebélyesedik. A fű illatára nem lehet ráunni, és megmagyarázhatatlan csoda, hogy a szőlőbogyó levéből erjesztett italban megjelenhet. A zöldségnél maradva nem feledkezhetünk meg a paprikáról, a zellerszárról és a spárgáról sem; ez utóbbi mint étel a tavasz egyik nagylelkű ajándéka és szinte nem is tűr meg más bort kísérőként csak a sauvignon blanc-t. A méregzöld felől fokozatosan áttérve a gyümölcsökre a legfontosabb mind közül az egres, vagy ahogyan mifelénk hívják a pöszméte vagy büszke. Ez az alig gyümölcs gyereknek nem is igazán való, érettebb ízlés szükséges értékelni fanyar-édes aromáját, metsző savasságát. Fű és egres nélkül nincs sauvignon blanc. De még a zöld új-zélandiaknak is akadnak gyümölcsebb gyümölcsei. A magyar szájnak ismerős ízek közül válogatva a keményhúsú, zöld barack és a citrom mellett a bodzaszörp a legfontosabb. Más vidékeken pallérozódott szájak más gyümölcsökre ismernek, amikor sauvignon blanc-t kóstolnak. Legtöbbször a kiwit és a maracuját említik, amely nem más, mint a szimbólumokban példátlanul gazdag golgotavirág termése.

Loire - a zöld melegebb árnyalata

Mivel a fejlődés fontosabb, mint a születés, és a szín fontosabb, mint a szélességi kör, ezért volt helyénvaló előbb ejtenünk szót az új-zélandiakról, mint a Loire-völgyiekről. A sauvignon blanc ezen a szelíden lankás francia vidéken született, és bár nevén örökre nyomot hagyott a vadság, aki ma sancerre-t vagy pouilly fumét iszik, az nem a nyers erővel, hanem az uralt és iskolázott lendülettel fog találkozni, nem a méregzölddel, hanem egy melegebb árnyalattal, melyen már a sárga is átdereng. Az új-zélandit a fiatalok is azonnal értik, tisztán csengő hangon beszél, egyszerű szavakkal fogalmaz, az eseményekre, a történetre összpontosít. A loire-i ennél halkabb és költőibb. Távolról sem chardonnay, amely az impresszionisták árnyalatokra és félhangokra építő esztétikáját idézi, inkább elbeszélő költemény, amiben a nagy tettek és nagy jellemek a poétika szőttesében jelennek meg.

A loire-i a május bora: a tavasz frissessége találkozik benne a koranyár derűjével. Fénye nem olyan vakító, feszültsége nem olyan letaglózó, mint az új-zélandiaké, viszont sűrűbb a szövet, vastagabb az anyag, a részletek kidolgozottabbak. Eleganciáját részben annak köszönheti, hogy a termőtalaj meszessége, kövessége hűvös józanságként csapódik le benne. De a loire-i is minden kortynál arra figyelmeztet bennünket, hogy a sauvingon blanc lényege a feszültség. Amint lassul a savak cikázása, fárad a lendület, súly és hő képződik, kialszik a fajta géniusza.

Alpesi napfény

A hajdani Osztrák-Magyar Monarchia területén is nagy kultusza alakult ki a fajtának, és ez két olyan tartományra összpontosul, amely ma Ausztria déli határán fekszik, átnyúlva Szlovéniába és Olaszországba. Az itt termő borokban a napfény ereje és az Alpok hűvös levegője keveredik. Kevesebb bennük a zöldség, több a gyümölcs, színük a zöld melegebb árnyalata, melyen már a sárga is átdereng. Aki ilyen bort iszik, az a fény energiájával töltődik fel, miközben a kristályosan tiszta magaslati levegő hűti és tartja józanul. A felnőtt művész ember bora ez, akiben hevesen lobog a vágy és magasra csap az életöröm, de a szép formában már meglátja az arányokat és tapasztalatból ismeri a mesterfogásokat. Ha barátaimmal szellemi beszélgetést akarok folytatni a lugasban, mindig ilyen bort bontok.

Mihez igyuk?

A sauvignon blanc az asztalnál elemében van. Rendkívül széles a repertoár, amelyben otthonosan mozog. De jobb, ha arra összpontosítunk, amiben a legjobb.

Szeret mindent, ami zöld. Zöldségsalátákhoz, különösen akkor, ha fiatal kecskesajtot vagy fetát is teszünk bele, nincs jobb választás. Az amúgy minden bornak ellenálló spárga egyetlen szövetségese az asztalnál a sauvignon blanc. Ha ételünkben akad zöldfűszer, menta, bazsalikom, koriander vagy kapor, akkor szintén ez a legjobb kísérő.

A húsok közül leginkább a halat szereti. Tulajdonképpen mindent, ami a vízből jön: hal, kagyló, rák, polip. Fehér boroknál általában igaz, hogy minél egyszerűbben készítik el a halat, annál erősebb a kötődés. A sauvignon blanc különleges tehetsége abban rejlik, hogy még a merészen és gazdagon fűszerezett ázsiai konyha tengeri ételeivel is megbirkózik. Nem fog ki rajta sem a fokhagyma, sem a citrusok, sem a csípős öntetek. A tölgyfa civilizáló hatásának alá nem vetett új-zélandiak, vagy másutt, de hasonló szellemben készített társaik, az indiai és a thai fogásokkal is elboldogulnak. A hazai vizeknél maradva, a sauvignon blanc a szárazabb süllővel és csukával éppen úgy kijön, mint a zsírosabb compóval, kárásszal vagy ponttyal; petrezselymes vajon elkészített folyami rákkal pedig egyenesen mennyei az összhangzat.