Sike Balázs Pincéje – Badacsony
Sike Balázst a Skizo borokon keresztül ismertük meg és dolgozunk „színes-kezes” boraival sok éve, nagy sikerrel. A jó ár-érték arány, a megbízhatóság és precíz borkészítés, ami először eszünkbe jut, ha ezekre a könnyű fajtaborokra gondolunk.
Pár évjárattal ezelőtt Balázs termőhelyi jegyekre épülő borokat kezdett készíteni más felfogás mentén, izgalmas területekről, hosszabb érleléssel. A sok kísérletezéssel és a területek megismerésével ezeket a borokat Balázs az utóbbi pár évjáratban egyre finomabbra csiszolta, végül pedig a nevére vette őket: Sike Balázs Pincéje. Az emberléptékű pince továbbra is központi elem, a borok Badacsonytördemicen, a régi kőház napelemmel táplált feldolgozójában készülnek három hektárról, ritka fajtákból, meredek parcellákról.
Mi határozza meg a mostani időszakot?
Telepítések, zöldmunka, palackozás. Mindenhol egyszerre állunk helyt, a hegyi dűlőkben pedig plusz pikantéria a vadak elleni védekezés. A nagy szárazságban lecsipegetik a lédús friss hajtásokat az őzek, szarvasok. A legfontosabb pont az életünkben és a legnagyobb boldogság is, hogy összeállt az új márka, a Sike Balázs Pincéje. Ez az elmúlt tíz év gyümölcse.
Hányan vagytok, ki mivel foglalkozik?
Nem ismerek még egy olyan borászatot, ahol ilyen kevés ember, ekkora palackszámmal foglalkozna. (Az új márka borai és a Skizo borok egy tető alatt készülnek. A kettőből természetesen a Skizo borok adják a volumen nagy részét.) Rékával és velem együtt négyen vagyunk, ebből hárman dolgozunk a pincében, Csillával áprilistól, Balázzsal pedig a kezdetektől. A szőlő külön fut, a zöldmunkára van külső segítségünk. Szeretnénk minél kevesebb gépet járatni a szőlőben.
Hogyan választjátok a területeket?
A területeink nagy része saját, de rengeteg megkeresést kapunk, hogy műveljünk környékbeli szőlőket. Ha izgalmas a dűlő, akkor felcsillan a szemünk. Fontos, hogy a birtoklás nem a legnagyobb motivációm. Van egy 65 éves barátom, aki egy csobánci parcellának a tulajdonosa. A 20-as éveiben került a hegyre, amikor megvásárolta a birtokát. Ő mondta egyszer, hogy azzal a vétellel csak a földfelszín felső rétegének a turkálási jogait szerezte meg ötven évre. A szőlőhegy és a borkultúra pedig ezeréves. Ez az alázatos megközelítés a mi munkánkat is jellemzi. Természetes életterem a régió, érzem, hogy itt sokkal többről van szó, mint egyszerű borkészítésről. Gyerekkorom óta bringázom a hegyeken, bejártam a környék minden zugát. És még mindig van olyan terület, amivel szemezek.
Miért pont ezek a fajták?
A hegyi szőlők esetén túllépünk a technológiai borkészítésen. A talaj és a fekvés után a legfontosabb: a fajta. A kiinduló ideológiában a helyi fajtáké volt a főszerep, ezekkel már tíz éve foglalkozunk, a zeus és pinot noir pedig az eszményi adottságú területekkel együtt érkezett. Egyszerűen ezekkel a fajtákkal ültették be őket. Biztos voltam benne, hogy a termőhely úgyis el fogja vinni a bort abba az irányba, amiről mi szeretnénk, hogy szóljon.
Ha valaki most kezdene a környéken, mit ajánlanál neki?
Titkos favorit a zeus, a minap ajánlottam egy srácnak, aki éppen egy erdőterületet pucol ki a hegyen. Mellette a kéknyelű, olaszrizling és furmint. Mindenképpen valami olyat, amiből érlelhető fehérborokat lehet készíteni, amik reflektálnak a talajra. De például biztosan nem lépnék el a rajnai irányába. Azt máshol, kicsit hűvösebb klímán sokkal jobban tudják csinálni.
Kikkel jártok össze?
Nagy barátom a Bakonyi Peti. Ideológiai harcostársam is, nagyon hasonló a borképünk. Már nem kell magyarázni, hogy mi miért érdekes vagy fontos. Petivel így vagyunk. A környékben pedig Papa Áronékkal a Szent György-hegyről. Amikor csak lehet, szinte heti rendszerességgel összejövünk. A helyi fiatalokkal is van egy körünk, velük havi szinten kóstolunk tematikusan.
Kísérletek?
A borászélet annyiból nehéz, hogy egy témában jó, ha van harminc próbálkozási lehetőségünk. Fókuszáltnak kell lenni. Növényvédelemben a száraz években minimalizáljuk a szerterhelést, minden egyes lépéssel közelebb vagyunk az organikus műveléshez. Ez a hegyi boroknál kiemelten fontos. A hosszabb héjontartás és spontán erjesztés miatt muszáj. Az erjesztéssel, almasavbontással és áztatással kapcsolatos kérdéskörök állandóan foglalkoztatnak. Megtanultam, hogy egy bor nem csak az intenzitásról szól. Fiatalon ezt nem voltam képes elfogadni, de azóta ezen jócskán túlhaladtam. Ezekhez a borokhoz le kell lazulni.
Ha csak egy bort kóstolunk tőled, melyik legyen az?
A 2018-as Kéknyelű vagy Zeus közül bármelyik.
Jövőkép?
A csapatot szeretném még erősíteni, hogy több idő és energia jusson azokra a finomságokra, amikről beszéltünk. Spéci területek, célzott szőlészeti és borászati műveletek. Illetve szeretnénk még jobban átadni az atmoszférát, ami meghatároz minket. A 200 éves boltíves épületben létrehoztunk egy kóstolóteret. Kint, elöl a teraszon pezsgőbb, sietősebb valamivel, az általában a bringatúrák állomása. A boltív alatt viszont kicsit többet lehet majd időzni. Koncentrálni az ízekre, illatokra, beszélgetni a mellettem ülővel, időt adni magamnak és a bornak.