Az egyik ilyen könyv a teljes Káli-medencéről, a másik pedig egyedül a Szent György-hegyről szól (utóbbi végül nem jelent meg nyomtatott formában). Ez is azt mutatja, hogy a Szent György-hegyben van valami, ami miatt érdemes itt többet időzni. A bazaltorgonákkal, Lengyel-kápolnával, Tarányi-présházzal, csellinggel (itt őshonos páfrány) és a hegyen letelepedő izgalmas karakterekkel, világjáró magyarokkal együtt egyedülálló mikrokörnyezet.
Mostanra a hegy szinte teljes déli oldala organikus művelésű szőlő, az itt dolgozó borászok közül két régi ismerőssel és két fiatal kisbirtok borászával beszélgettünk.

GILVESY

Ha Szigliget és Badacsonytördemic között félúton lefordulunk a forgalmas 71-esről a Szent György-hegyi bekötőútra, télen teljes képet, nyáron pedig a lombok miatt csak egy kisebb ablakot kapunk a hegyre nézve. Ha szemmel az út vonalát követve nézünk felfelé, az egyik első pont, amin megakad a tekintet, a Gilvesy birtok lesz. A pince indulásakor pont emiatt érte annyi kritika. A nagy épület szélesen terül és biztosan áll a hegy oldalában, valóban kilóg a kis présházak közül, viszont ez régóta így van már. A présházat az Esterházyak építették, valamikor a 18. században. Ennek alapjaira épült Robert Gilvesy organikus birtoka alul a pincével, felül a család mindennapi otthonával.

„Először még építészként láttam meg a hegyet. Volt egy társam, aki ismerős volt a környéken, sokat jártunk erre. Ő hozott fel ide először 1993-ban. Éppen naplemente volt, nagyon sűrű volt a fény. Onnantól foglalkoztat ez a hely. Angolul a serendipity (szerencsés véletlen) a legjobb szó, ha le akarom írni, hogy jutottam hozzá a présházhoz. Pont jó ütemben jelentkeztünk be rá, egy törvénymódosítás előtt pár nappal tudtam megvásárolni, akkor még kanadai állampolgárként.

Kanadában a Nagy-tavak vidékén, egy dohányültetvényen nőttem fel. Édesapámnak volt egy kevés szőlője, borokat is próbált készíteni, de a lelkesedés hamar elszállt. Cserébe rengeteg bort rendelt a nagy francia borvidékekről. Sokat kóstoltunk együtt, de az első nagy borélményem, amikor 23 voltam, egy Chateau Margaux volt. Akkor kezdtek érdekelni a borok, később pedig amikor Párizsban éltem, minden csak tovább erősödött.

Az idős tőkés Tarányi 2007-óta van nálam, de az első pár évjárat alapanyagát a Villa Tolnay dolgozta fel. Az első sajátunk, amit már ide szüreteltünk, a 2012-es évjárat volt. Azóta sokat finomodott minden, a Szent György-hegyet organikus alapanyagból készült borokkal próbáljuk kommunikálni. A spontán erjedt házasításokban és az idős nagyhordókban hiszek. Az itteni sav tartóssá teszi a borokat, a termőhely pedig hordoz egy kovás, sós jegyet, ami olyan, mint az umami íz. Utána akarsz menni és megismételni.

Földi Bálint

Földi Bálint széles karimájú szalmakalapban vezet minket fel a hegy egyik legmagasabban fekvő meredek teraszos szőlőjébe. Ez a saját kéknyelűje, ez az egy hektáros „mikrobirtok” legfontosabb parcellája, ezzel indult Bálint 2012-ben. Előtte sok helyen megfordult, volt pincemunkás a Laposa birtokon, szüretelt a Gellavillánál, most pedig a Sabar birtok borászaként ismerik a legtöbben, mivel főállásban ott dolgozik. Saját címkés boraival csak kevés helyen találkozni, nagy becsben tartott, kis szériás borok ezek három fajtából, kiforrott stílusban elkészítve.

„Párbajtőrvívónak készültem. Húsz éves koromig minden a sportról szólt. Aztán egyszer egy vasárnap délelőtt céltalanul kapcsolgattam a tévét, az egyik csatornán pedig egy Jimmy Hendrix frizurájú ember beszélt valamiről. Lekötött, amit mondott, onnan már nem kapcsoltam tovább. Sőt, egyre jobban figyeltem. Az idősebb Figula Mihály beszélt. Túlzónak tűnhet, de szinte buddhai megvilágosodásként csapott belém: ha ez az ember borász, akkor én is az akarok lenni.

A szakmát alulról akartam elkezdeni megtanulni. Az Általános Vállalkozási Főiskola után a Kertészeti Egyetem szőlész-borász szakmérnök képzésén végeztem, a diploma után pedig oda jelentkeztem, ahol pincemunkást kerestek. Egy rövid ideig (itt a szomszédban) Nyári Ödönnél is dolgoztam, akkor kezdtem el figyelni erre a területre. 2012-ben Új-Zélandon szüreteltem, a közel egy napos hazaútról éjszaka érkeztem meg Tapolcára, másnap reggel pedig itt álltam, hogy találkozzak az akkori tulajdonossal. Ez a terület, ahol állunk, nagyon jó a kéknyelűnek. A hajnali nap hamar besüti, a délutáni viszont korán lebukik a hegy mögé, nem melegíti sokáig. Egyébként már a szakdolgozatom témáját is ez adta, így szólt a cím: A kéknyelű fajta komplex elemzése.
A kéknyelű szívem csücske, a mustja pedig finomabb, mint bármelyik másé.

A pincében egy ökölszabály van: mindent spontán erjesztünk. Az itteni bazalt talaj miatt ezekben a borokban mindig magasabb a pH, ezért gömbölyűbbek a többi környékbeli hegy borainál. Nekem viszont fontos, hogy a kerekség mellett maradjon éle is a boroknak, ezért nem bontunk almasavat sem. Az érlelés vegyesen, tartályban és magyar hordóban zajlik és addig, amíg a kedvem jónak tartja.”

„A nagypapám fontos személy az életemben, a kíváncsiságomat biztosan tőle örököltem. Az Iparművészetin a textiltanszék vezetője volt, élete során pedig összesen 8-9 gobleint készített. Ezekből összesen 4 darab maradt a család tulajdonában. Rögtön tudtam, hogy ezek adják majd a borok címkéit.”

PAP WINES

Molnár Áron, művésznevén Papa Áron egy igazi kortárs vagabundus. Édesapja 56-os magyarként került Londonba, ahol német feleségével évekig vezették a legendás magyar konyhás étteremet, a Gay Hussart. Áron fiatalon dj-ként dolgozott, ahogy ezt a 80-as évek közepén mindenki tette Londonban, majd, amikor már szűk volt számára a közeg, elindult kirándulni. Hollandiában egy autópálya pihenőjében talált rá egy hirdetésre: éppen szőlőmunkást kerestek Burgundiában egy családi borászatnál. Jelentkezett, másnap lestoppolt, két nap múlva pedig már a pincében dolgozott. Jött 5 év kitérő Indiában, később Koppenhágában megnyitotta saját lemezboltját, és itt ismerkedett meg lett származású feleségével, Karina-val is. 2010 óta a Szent György-hegyen élnek, szőlőt művelnek, bort készítenek, főznek. És azt mondják, innen már nem mennek tovább, maradnak.

A birtok szőlőskertje 2,5 hektár, elszórtan, több kisebb parcellával, néhol 30-40 éves bakművelésű tőkékkel. A Burgundiában eltöltött évek hatására kezdetben csak pinot noir-t szerettek volna művelni, ehhez mérten vásárolták a területet is, később jött a szürkebarát és az olaszrizling is, most pedig 4-500 tőke laska (egy régi magyar fajta) telepítésén dolgoznak. A szőlő és a házhoz tartozó konyhakert is bio művelésű, különböző teákkal kiegészítve, csak akkor beleavatkozva a folyamatokba, ha szükséges. A borkészítés is teljesen intuitív, „garázsborászatukban” minden spontán erjed, hordóban érik, derítés és szűrés nélkül palackoznak.

A hét első felében a szőlőben dolgoznak, a másodikban pedig főznek. Nyaranta egy pár asztalos vegetáriánus lakáséttermet üzemeltetnek a kertjükben hagyományos, főként indiai fogásokkal, az ételmegosztás kultúráját támogatva. Ételeikben és boraikban egyaránt ott a természet és az emberi gondosság. Áronék kertjében lecsendesedik az élet, még a kutyájuk mozgása is lomhább az átlagnál. Jó náluk időzni, hátradőlni és az életüket alakító számos kultúra tárgyi emlékeit szemlélni. De főleg bort inni.

SZÁSZI BIRTOK

Szászi Endre Szigligeten nőtt fel, fiatalon a Szent György-hegyre csak szelídgesztenyézni jártak át a hegymagasi osztálytársakkal, akik ismerték a legjobb lelőhelyeket. Egyéb kötődése nem volt a hegyhez. Amikor úgy alakult, hogy bort szeretne készíteni, mégis itt kezdte, 0,4 hektárral. A családi birtok 1998-ra lett kész bazaltból és bontott cserépből, azóta itt élnek, szőlővel kelnek és borral fekszenek.

Szásziéké volt ország egyik első minősített bio borászata, így mondhatjuk, jóval azelőtt felismerték a Szent György-hegy organikus műveléshez illeszkedő adottságait, hogy az elfogadott lett volna az ottani borászok körében. Az, hogy ma a hegy szinte teljes déli oldala környezetbarát művelésű, nagyban nekik is köszönhető.

„Apu volt nálunk a borász, az állami gazdaság pincemestere, sajnos 49 évesen elment, így az összegyűjtött tapasztalatot nem tudta teljes egészében átadni nekem. A budafoki szőlészeti és borászati tanulmányok alatt nyaranta itthon kapáltam, horgásztam, viszonylag nyugodtan teltek a 80-as évek. Aztán San Marioban egy kirándulás alkalmával láttam, hogyan árusítják az olaszok a bort a turistáknak. Teljesen meglepett, hogy kóstolhatunk abból, amit kínálnak. Hazajöttem Szigligetre és megcsináltam a saját vinotékámat. ’95-re borkereskedővé avanzsáltam: bort vettem lédig, lecímkéztem és ráírtam, hogy palackozta Szászi Endre. Elsők között kezdtünk palackozni a családi házban. Amikor pedig már azt láttam, hogy évről évre romlani kezd a minőség, elkezdtem saját borban gondolkozni. A feleségem talált egy pályázatot, amiben bio termelőket támogattak. Ekkor állítottuk át a teljes művelést organikusra. Rézt, ként használunk és kapálunk. Azóta is működik. És persze van négy szép traktorunk. Mind Lamborghini, márkahűek vagyunk

A teljes birtok 18 hektár, aminek a fele Szent György-hegyi szőlő, további 4 hektárral Szigligeten és még egy kevés Lesencetomajban. Csak saját alapanyaggal dolgozunk, sok fajtával, a kezdetektől finom préseléssel, spontán erjesztéssel.”