Marlborough áldott hely. A napfény, a hőmérséklet, és a csapadék tökéletesen megfelel a fajta igényeinek. A kavicsos talaj visszaveri a hőt, ezáltal kiváló hő-, és jó vízgazdálkodású területeken fejlődnek a tőkék. Az évjáratoknál talán az egyetlen félnivaló a szüret előtt érkező csapadékos ősz, ami itt a március hónapra esik.

Sokan ugyanazzal az élesztővel dolgoznak. Így a borászatok között, de egy borászaton belül is inkább azon múlnak a stílusbeli különbségek, hogy melyik területről szüreteltük a szőlőt. Ez nem mese, magam is tapasztaltam. A Matua ötféle élesztőt használ. Részt vettem egy kollégáknak tartott kóstolón, ahol az összes hordó- és tartálymintát megkóstoltuk. Hatalmas élmény volt, ugyanis a végére szinte vakon meg tudtam mondani, melyik bor melyik területről származik. Awetere és Wairau például délebbi területeknek számítanak, előbbiről gyógynövényes, zöldteás, utóbbiról pedig kirobbanó tropikális sauvignon blanc-okat kóstoltam.

Mivel a beérkező szőlő átvételénél sokat dolgoztam, tapasztaltam, hogy még magának a szőlőnek is más illata volt az egyes területekről. A Lands and Legends esetében a borászok szabadon dönthetnek a házasításról, így évről évre változik a bor stílusa. Általában egy vakkóstoló után döntik el, melyik tartály kerül bele. Az idein kifejezetten lehet érezni az erős gyógynövényességet, hiszen az említett Awetere-Valley nevű, egyébként organikusan művelt területről készült.

A Matua eltér a többi borászattól abban, hogy nem egy, hanem négy borász dolgozik együtt. Az egyik leginspirálóbb személy akivel a Matuánál találkoztam Jacqueline Lizama Salazar, egy fiatal borászlány Chiléből. Dolgozott Kínában és Kaliforniában is, majd idejött tanulni a sauvignon blanc miatt, beleszeretett a fajtába és Marlborough-ba. Hosszú ideig cellarhand-ként, azaz pincemunkásként dolgozott, majd a laborban, most pedig ő az egyik főborász.

A másik, számomra fontos ember a supervisorom, Joaquin Bonet, borász-asszisztens. Argentínából érkezett sok-sok éve. Érdekesség, hogy Argentínában és Új-Zélandon is dolgozik sörfőző mesterként a Matua mellett. Mivel világlátott ember, megkérdeztem, mi fogta meg őt az új-zélandi borászatban. A válasza ennyi volt: az egyszerűség. Itt ugyanis egyik borászatra sem jellemzőek a túlzások, a sznobizmus és a megközelíthetetlenség. Minden barátságos és természetközeli.