„Gyerekkorom első emlékképei a hagyományos paraszti világból villanak fel. Az udvar a csirkékkel, disznókkal, a kalákában végzett szüret, vagy a disznóvágás megannyi izgalom és önfeledt élmény. Édesapám a tsz-ben dolgozik, míg én otthon a nagyapám szeretetében lubickolva segítem a disznóólak takarítását, a hordók csapra verését, gyakorlom a hébér használatát. Máig orromban érzem a kádról frissen lefejtett kadarka egész présházat betöltő utánozhatatlan illatát.

Az én sorsom, hogy az akkor megélt sváb borosgazda múltat újra életre leheljem, és átmentsem belőle, amit lehet a mába.” – id. Heimann Zoltán