Hat és fél hektárnyi szőlő. Ez az a méret, amivel a világ sok borvidékén nehezen élne meg egy borászat. Champagne-ban viszont ennyi szőlő és a teljes szabadságban elkészített évi 50 ezer palack pezsgő óriási értéket képvisel. A hat és fél hektár 36 különböző karakterű parcellának felel meg, amikben a sorközöket gyomflóra takarja, az évi talajforgatásért pedig Tango, a ló felel. A pince központi eleme egy hagyományos, vertikális Coquard-prés, amelynek nincsenek memorizált programjai, csak pár gomb és Fabrice, aki folyamatosan kóstol, amíg a prés öt órán át dolgozik. A parcellánként válogatott szőlő közvetlenül ide érkezik, a présmust egyes frakcióinak értéke pedig az adott évjáraton múlik. A kis tételek tartályokban és bejáratott hordókban, saját élesztővel erjednek, majd hosszan érnek finomseprőn, közben pedig lebomlik bennük az almasav. Az érlelés végére egy kész bor születik, ami a magas savak mellett is, akár buborékok nélkül megállná a helyét a pohárban. Ez kerül palackokba szűretlenül, majd következik a második erjedés, vagyis a ’prise de mousse’ – ahogy ott mondják.